Február 25. – A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA
„A kommunizmus világszerte több mint százmillió áldozatot követelt.
A kommunisták leszámoltak politikai ellenfeleikkel, üldözték az egyházakat, államosították a magántulajdont, majd belekezdtek a földtulajon kollektivizálásába.
A diktatúra már rögtön a története legelején bemutatta az igazi arcát. A szovjet megszállás során több mint hétszáz ezer magyar embert hurcoltak el a Gulág-szigetvilág táboraiba. A rabszolgasorsra szántak közül háromszáz ezren sosem térhettek vissza a hazájukba. Közben Magyarországon a szovjet mintára átszervezett bíróságok ezerszámra hozták hamis vádakon alapuló elmarasztaló ítéleteiket. Több száz ártatlan embert ítéltek halára és végeztek ki a koncepciós perek eredményeképpen, míg a börtönbüntetések száma a hetven ezret is meghaladta a korszakban.
Az elnyomás és az önkény nem ismert határokat. Emberek tízezreit fosztották meg otthonától és internáltak családokat akár évekre vidéken kijelölt kényszerlakhelyekre. Nem kellett sokat várni az első magyarországi kényszermunkatáborok létrehozására sem. A politikai elítéltekkel zsúfolásig telt börtönöket hamarosan Recsk, Kazincbarcika, Tiszalök vagy éppen Kistarcsa táborai egészítették ki.
A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megtartását az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata rendelte el. A határozati javaslatot Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő terjesztette be. Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947. február 25-én a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba vitték, ahol nyolc évet töltött fogságban. Letartóztatása és fogva tartása az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket.”
